TIZENHAT

Gavin Darklighter semmit nem szólt, amikor a Pulsar Skate visszaugrott a normál űrbe. Nem csak azért hallgatott, mert Liat Tsayv korábban ellátta figyelmeztetésekkel, sem azért, mert Cracken tábornok belesulykolta a küldetés biztonságának szükségességét. És még csak nem is azért, mert a szeme csukva volt.

Nem volt csukva.

Látta Coruscantot, és a látványtól állt el a szava.

Mirax megfordult a székén.

- Fenséges, mi, kölyök?

Gavin tudta, hogy koránt sem látott annyit a galaxisból, mint mások - beleértve a Zsiványokat és a Skate legénységét is -, de akkor sem tartotta magát egy nerfpásztor ostoba csemetéjének. És persze nem is a homoki emberek közül való volt; sok mindent tudott, például elvezetni egy X-szárnyút, vagy feltörni egy számítógépkódot. Igaz Anchorhead mellett, egy kis farmon nevelkedett, de havonta egyszer megfordult a városban, és a nagybátyja is rendszeresen vendégül látta őket a családi ünnepek alkalmával.

És Mos Eisleyban is járt. Egyszer.

De ilyet, mint Coruscant, még nem látott.

- Ez csak egy város, egy hatalmas, óriási város - Gavin kitárta a karját, hogy érzékeltesse a nagyságát, de nem tudta befejezni a mozdulatot, mert kezét beverte a hajó falába. - Az egész egy város.

- Sarktól sarkig, horizonttól horizontig, bizony az - mosolygott Mirax.

- A gleccseren vannak olyan pontok, amik nem épültek be, de csak azért, mert azok a bolygó fagyott víztartalékai. Ha odalent vizet iszol, az vagy a pólusokról származik, vagy egy másik bolygóról.

Egy fénypont villant fel a műszerfalon. A sullustai pilóta Mirax felé csicsergett valamit, mire az megfordult, és megnyomott három gombot.

- Itt a Merisee Hope.

- Itt a Coruscant Repülésirányítás koordinátora. Az adataink szerint idegeneket szállt. A szkennerünk nyolc élőlényt jelez.

- Megerősítve. Három humán, öt idegen.

- Vettem. Szabad utat adok a 34293AFX vektoron.

Liat Mirax felé bólintott, mire az megint beleszólt a komba:

- Vettük. Köszönjük, koordinátor!

Gavin megvárta, amíg elzárja a komot, majd megjegyezte:

- Ez könnyen ment.

- A gyanakvás hasznos dolog, de nem olyan hosszú távon, mint tenálad.

- Ezt akár Corran is mondhatta volna.

Mirax Gavinra pillantott, de nem tudta kiolvasni az arckifejezéséből, hogy mire gondol.

- Igen, ő is mondhatta volna. És ő is úgy tartaná, hogy túl sima volt a megérkezésünk. Az egészben az a trükk, hogy a Coruscant Repülésirá nyitás néhány koordinátorát lefizettük. Amikor a belépést regisztráló szatellitek azonosítást kérnek a Skatetői, a transzponder a Merisee Hope-ot azonosítja. Az az egyik leghírhedtebb rabszolgaszállító hajó. Többnyire az Invisec bordélyainak szállít.

- Invisec?

- Azt hittem, alaposan eligazítottak.

- Ez igaz, de nem emlékszem rá, hogy az Invisecet említették volna - vont vállat Gavin tétován. - Mi az?

- Császárváros egyik hírhedt kerülete, amit a helybeliek Invisecnek, azaz Láthatatlan Szektornak neveznek, főként, mert a legtöbb ember nem ismeri be a létezését. Más bolygón magába foglalna három vagy négy metropolist, itt azonban csak egyike a számtalan kerületeknek. A nevével ellentétben az ott lakók nagyon is ismert személyek.

- Az Idegenvédelmi Övezetre gondolsz?

- Arra bizony, ha ragaszkodsz a császári elnevezéshez, bár azt csak a hadsereg használja. A polgárok nem ejtik ki a nevét, csak annyit mondanak, hogy „ott”, és nem létezőnek tekintik. Az agyafúrtabbak pedig, ha ott akad dolguk, azt úgy fejezik ki: „eltűnök egy időre”. Az Invisec többnyire az Idegenvédelmi Övezetből áll, de az több helyütt túlnyúlik a kerületen. Olyan, mint Mos Eisley, de annál sokkal undorítóbb, rondább és barátságtalanabb.

Mos Eisleynál is rosszabb? Gavin csak pislogott.

- Ez lehetséges?

- A pokol már csak ilyen, attól nem válik elviselhetőbbé, ha nagyobb területen oszlik el. A pletyka szerint Vader az Invisec közelében építetett magának palotát, mert annyira vonzónak találta, mint más emberek a naplementét. Ott virágzik a feketepiac. A munkavállalási engedéllyel rendelkező idegenek elhagyhatják a szektort. Akik nem, azok kénytelenek az Invisec peremére teleptett gyárakban dolgozni.

Mirax mögött, a pilótafülke ablakán túl Gavin látta, amint a város tornyai felnyúlnak értük. Mintha fel akarnák nyársalni a hajót, de a sullustai pilóta ügyesen kerülgette őket. Egyre lejjebb és lejjebb ereszkedtek, mind alacsonyabban siklottak a tornyok fény és árnyék szintjei között, mígnem megérkeztek a kijelölt helyre, ahol Liat felkapcsolta a leszállófényeket, mert máskülönben nem látta a leszállóhelyet.

A sullustai lelassította a gépet, majd óvatosan letette egy épület kiugró párkányára. A falakat felváltva hol fekete gomba, hol fehér mészkiválás borította. Gavin nem ismerte fel, miféle kőből van az épület, de nagyon réginek látszott, és különös, kacifántos jeleket is megfigyelt rajta.

- Mi van oda írva?

Mirax nevetett.

- Az nem írás, hanem a gránitcsigák nyoma. A sólyomdenevérek nem merészkednek ilyen mélyre.

- Gránitcsigák és sólyomdenevérek?

- A sólyomdenevérek jól megülik a meleg légáramlatokat, amíg egy szellőzőventillátor be nem szívja őket. De a jutalmuk a gránitcsiga, vagy esetenként egy borrat. A borrat két méterre is megnő.

- Erről eszembe az otthoni buckapatkányok.

- Igen, csakhogy ezeknek van agyaruk, tarajuk, pikkelyük, és be tudják ásni magukat a ferrobetonba. Az egyetlen, ami jó bennük az, hogy magányosan élnek - Mirax igazított néhány kapcsolón a feje felett. - De vannak itt természetfeletti szörnyek is, amiket valaki behurcolt a Coruscantra, azután szélnek engedett. Többnyire szelídek, de...

Gavin összeborzadt. Minek egyeztem bele ebbe a küldetésbe?

A Skate hirtelen süllyedni kezdett, s Gavin azt hitte, átszakadt alattuk a beton, de rájött, hogy csak egy zsilip nyílt meg.

- Igen praktikus - mondta.

- A legtöbb árut a város legalsó szintjeire kell levinni, ez megkönnyíti a fenti személyközlekedést. Ez az épület eredetileg az Invisecen kívül volt, de amikor az építődroidok kihasítottak egy részt az Invisecből, az otthontalanok kiszivárogtak a városba, és új területeken telepedtek meg. Lassú terjeszkedés ez, de az Invisec minden elveszített épületért két kilométerrel növelheti a határait.

A Pulsar Skate lassan kiengedte leszállótalpait, és letelepedett az épület hatalmas, sötét alaksorában a betonra a szeméttárolók, keringető szivattyúk és a kazánok meg a hűtőprocesszorok közé. Liat kikapcsolta a repulzív lebegtetőket, csak a belső világítást hagyta meg.

Mirax kioldotta a biztonsági övét, és megnyomott néhány gombot. Gavin hallotta a szervomotorok halk zümmögését, amint leeresztették a járóhidat. Fémes koppanás hallatszott, amikor leért a betonra.

- Gyerünk, kölyök, lássuk, mit hoztak össze számodra!

Gavin is kiszabadította magát a hevederből, és követte a nőt le a rámpán, be az épületbe. A dohos levegő belelopózott az orrába, és kiszárította a tüdejét. Gavinnak a Tatuin vihar előtti poros levegőjét juttatta eszébe. Mindenesetre ismerős volt, és ez megnyugtatta.

Mirax elsietett mellette, és elindult az egyik szeméttároló felé. Ott fél térdre ereszkedett, és Gavin felé intett.

- Gyere, segíts kinyitni!

Gavin megragadta a fedlap fogantyúját, és együttes erővel kinyitották az aknát. Egy két méter hosszú, szögletes ládát emeltek ki belőle a Skate reflektorainak fényében. A többi Zsivány csatlakozott hozzájuk.

Nawara Ven a vállára vette a fekete köpenyét, és letérdelt a láda mellé. A zárszerkezetre nézett, azután Miraxra pillantott.

- Ez pont olyan, amilyennek az eligazításon leírták. Belül biztos van valami azonosító jel. Itt maradsz, amikor kinyitjuk?

Mirax vállat vont.

- Igazad van. Maradnék, de két standard óra múlva lejár az itt- tartózkodási engedélyem.

Gavin Nawarára pillantott.

- Benne megbízhatunk.

A twi’lek feltartotta egyik kezét.

- Efelől nincsenek kétségeim, Gavin, de minél kevesebbet tud, annál jobb neki. És vice versa. Mindkettőnknek jó, ha nem ismerjük az ő visszavonulási útvonalát.

Mirax megveregette Gavin vállát.

- Semmi baj, Gavin. Megvannak a navigációs adatok. Az Erő legyen veletek!

Felment a rámpán, ami nyomban felcsukódott mögötte.

Nawara beütötte a kódot a láda zárszerkezetébe. A zár kattant, a twi’lek leemelte a fedelet. A ládában több kisebb kazetta rejtőzött, Nawara sorban átadta mindenkinek a sajátját. Gavin is elvette az övét, és félrevonult, hogy kinyissa.

A csomagban talált egy öltözet ruhát, egy hátizsákot, amiben tarthatja, száz kreditet különféle címletekben, egy kisméretű kábítót és egy zacskót, tele kártyákkal. Feltépte, és megvizsgálta a tartalmát. Az egyik hitelkártya volt, a fedőnevére kiállítva, így bármikor vehetett fel pénzt. Volt még egy betegbiztosítási kártya a kórtörténetével, amiből csak az

nem derült ki, kicsoda ő valójában. És talált még egy személyazonossági kártyát is.

Az új személyazonossága szerint ő Vin Leiger, egy peremvilágról való ifjú, aki bajba keveredett. Egy sistavanival - Riv Shiel alakította - lebukott, és elszökött otthonról. Kettőjüket már számos bolygón nyilvántartásba vették, mert látszólag ártatlan trükkel idegenek bizalmába férkőztek, majd ellopták az értékeiket.

Gavin hátán felállt a szőr, amikor átfutotta új személyazonosságának részleteit. Rájött, hogy Vin Liegernek sokkal mozgalmasabb élete volt, mint neki magának. Egyébként is megdöbbentette, hogy egy másik világról való törvényen kívülit kellett megszemélyesítenie. Mindehhez hozzájött a tény, hogy az elit Zsiványkommandó tagjaként kell kémkednie a Birodalom szívében. Hogy kerültem én ide? Emlékezetében felidézte, amint ott áll a szakadék szélén a Tatuinon, ahol szüleivel élt, a sivatagot nézi, és arra gondol, hogy Luke Skywalker vajon állt-e ugyanott, ahol ő, és látta-e ugyanazt, amit ő. Ott mindennek a fordítottja volt igaz. A szakadék mélyén a rokonai éppen a tizenhatodik születésnapján tartott parti maradványit takarították el. Abban a lyukban szeretet, béke és biztonság volt. A gonoszság odakint rekedt.

Az apja is felmászott melléje, és együtt álltak ott egy darabig.

- Eljön majd az idő, amikor te is itt állsz a fiaddal - sóhajtott az apja. - Tudom, hogy eljön az a nap, ha nem is egyhamar.

Gavin akkor az apjára nézett.

- Mit akarsz ezzel mondani?

- Nekünk, Darklightereknek van egy pont az életünkben, amikor kifelé tekintünk magunkból. És kívülről látjuk az életünket. Némelyeknek közülünk, mint az apámnak is, ez csak élete végén adatott meg, és akkor bánta mindazt, amit nem tett meg. A nagybátyád, Huff, amikor kitekintett magából, úgy döntött, elfelejti mindazt, amit látott. Ezért aztán felépített magának egy élelmiszergyárat, és azóta sem érdekli, mi történik odakint.

Gavin szinte megint érezte a nyakán apjának kérges kezét.

- Az unokaöcséd, Biggs, veled egykorú volt, amikor kitekintett. Elhatározta, hogy beiratkozik az Akadémiára, és hős lesz belőle, hogy a nevét mindenütt megismerjék. Sikerült is neki, jobban, mint azt elképzelte, noha én sokkal kisebb célt és sokkal több életet szántam neki. Most pedig te, Gavin, a legidősebb fiam készülsz kitekinteni.

- Van odakint valami, ami rám vár, apám - mondta akkor Gavin. - Lehet, hogy csak álmodom, de mintha odakint a végzet várna rám.

- Ezt csak egy módon tudod megállapítani.

Az apja válasza meglepte.

- Azt akarod mondani, hogy elengedsz, és csatlakozhatom a Lázadókhoz?

Az idős Darklighter felsóhajtott.

- Nem tudlak megállítani, ahogy Huff próbálta megtenni Biggsszel. Amikor látta, hogy alulmaradt, bejuttatta Biggset az Akadémiára, hogy legalább azon keresztül figyelemmel kísérhesse a sorsát. Biggs persze elment, de nem hagyta, hogy az apja beleavatkozzon a sorsába. Szakadék keletkezett közöttük, és ez felemésztette Huff hátralévő életét.

Nos, én nem akarok az utadba állni. Bármikor visszajöhetsz, és bármit tettél, vagy nem tettél, vagy bármi elől menekülsz, itt szívesen fogunk látni. Darklighter vagy. Neked is szerencsét kell próbálnod, és ehhez én csak azt kívánhatom, hogy az Erő legyen veled, és óvjon meg.

Gavin elmosolyodott, és kinézett a sivatagra.

- Úgy érzem, most az egész világmindenség megnyílik előttem, és nekem csak meg kell tennem az első lépést. Ez az érzés erős és felvillanyoz. Ezt érezted te is, amikor kitekintettél?

- Én mostanáig nem tettem meg, Gavin. Mindig féltem tőle, s most csak fájdalmat és szenvedést látok - a fiára mosolygott. - És bánom, hogy nem mehetek veled. Bármihez is fogsz, jusson eszedbe, hogy ki vagy, mi vagy! Odakint egy Dirklighter-sors vár rád. A Lázadók egy Darlkighter nélkül sokáig nem képesek győzni. Ideje segíteni nekik.

Most tehát itt vagyok a Lázadók között, és egy veszélyes küldetést hajtok végre. Igyekszem kideríteni egy erődítménybolygó gyengéit. Vajon melyikünk látomása az igazi, az enyém a végzetemről, vagy a tiéd a fájdalomról és a szenvedésről, apám? Megrázta a fejét. Legalább tudok egy biztos menedéket, ahol te vársz rám. Ennek a küldetésnek éppen az a célja, hogy mindenkinek legyen egy biztos menedéke, és lehetősége arra, hogy megélje a végzetét. Biztosan azt mondanád, hogy egy Darklighterrel a Lázadók csak győzni tudnak. Bárcsak igazad volna.

Shiel keze megérintette Gavin vállát.

- Ideje indulni, Gavin.

- Nem ismerek semmiféle Gavint, Shaalir - mondta és a ruhát belegyömöszölte a hátizsákba. A fegyvert az övébe dugta, majd eltette a pénzt és a kártyákat. - Én Vin Leiger vagyok, és azért jöttem, hogy megállapítsam, hogy mi mozgatja ezt a világot, s megtudjam, miként lehet megállítani.